Futólépés
Gyermekkoromban egy nagyobb kőhajításnyira állt a házunk az abonyi focipályától. A hét nagy részén csend áradt abból az irányból, de a szombat délutánok mindig olyan varázslatosak, izgalmasak voltak. Alsós diákként elfogódottan hallgattam, amikor a hazai góloknál egy emberként kiáltottak fel a drukkerek. Te jó ég, hogy zúgott hosszú másodperceken, olykor perceken át az örömittas éljenzés, mintha soha, de soha nem akarna véget érni az az eksztázisba hajló állapot.