Kiskakastól napkeltéig
„Kelekótya vagy, gyermekem, csak szédelegsz, mint buta kakas a baromfiudvarban” – mondunk hasonlókat a telefonnal hadonászó kölyöknek. Szinte úton, útfélen hallom, ahogy korosztályomhoz tartozó, vagy ahhoz közel lévő emberek már-már szapulják az ifjakat, hogy „ezeket semmi nem érdekli…” És akárhogy nézem, ez pokolian erős megjegyzés! Hisz ilyenkor csikorogva fékez bennem a lelkiismeret: mit kapnak, mit kaptak tőlünk utódaink? Mert hiába is nem tetszik, de mi tükröződünk bennük.