Ma már leginkább monoton háttérzajként zümmögnek a meccsek
Régen minden jobb volt! Természetesen a meccsnézés is. Az 1990-es labdarúgó-világbajnokságot a Pötyi bácsiéknál néztem végig. A torna gyötrően kevés gólt hozott, ám tizenhatszor villant a piros kártya – nem kímélték egymást a kor divatjának megfelelően „bundeszligafrizurás” sportbarátok. Pötyi bácsiéknál tanultam meg rendesen szotyizni, és lélegzetvisszafojtva tűrni a reménytelen null-nullákat. Ütvefúróval sem lehetett volna lefeszíteni a kisszékről. Sírtam, hogy az isteni Diego nem emelhette magasba a trófeát, Beckenbauer pedig edzőként is bezsebelte. Ma már leginkább monoton háttérzajként zümmögnek a meccsek, fogadásdózis nélkül már kikopna az adrenalin.